Történet
A bridzs nem olyan ősi játék, mint amilyennek gondolnánk. Szigorúan véve kevesebb, mint 200 éves, habár az elődje, a whist már a XVII. században megjelent. A ma érvényben levő szabályok nagyrészt megegyeznek az 1925‑ben, Harold S. Vanderbilt által megalkotott contract bridge szabályaival. A nevének eredete sem nyilvánvaló, ugyanis nem az angol bridge, azaz híd szóból, hanem az orosz birics (hírnök) szóból származik. Magyarországon is már a kezdetek óta játsszák.
A játék szabályairól röviden
A bridzset egy csomag franciakártyával játsszák, amit 4 játékos között ki kell osztani. A szemben ülők alkotnak egy‑egy párt (észak‑dél és kelet‑nyugat), ők lesznek egymás ellenfelei. Egy leosztás két részből áll: a licitből és a lejátszásból.
A licit során a játékosok egymás után szólalnak meg. Egy bemondás áll egy aduszínből és egy számból, ami azt jelzi, hogy a páros hány ütést vállal a lejátszás során; illetve lehet passzolni, kontrázni és rekontrázni. Az egyes liciteknek lehet speciális jelentése, amiben a játékosoknak előre meg kell állapodniuk – ezek írnak le egy licitrendszert. Három egymás utáni passz után megszületik a felvétel: az utolsó vállalás bemondója lesz a felvevő, jöhet a lejátszás.
Ennek során a felvevő játszik partnere lapjaival is, melyeket az összes játékos láthat. Minden körben sorban kijátszanak a játékosok egy‑egy kártyát, az ütést az viszi, aki a legmagasabbat rakta. Az hívja a következőt, aki az előző ütést elvitte. Amikor elfogynak a kártyák, az elvitt ütések és a vállalás határozza meg, hány pont jár a játékért.
